Szicília körül

10.nap:

Reggel korán kelünk. Mindenki mehet még egy fürdésre. Nincs ezzel semmi baj, de a víz nagyon hideg. Gy készít 80 víz alatti képet halról, féregről, víz alatti élővilágról.

8-9 közt indulunk, készülünk átkelni Szicíliába. Gozo szigetére idő hiányáben nem volt alkalom. Talán nem is baj, így kétszer hódoltunk a búvárkodás örömeinek. Gozot nyugat felől kerüljük, így útbaesik az Azúr-ablak is. A parttal párhuzamosan haladunk, 30-50 méteres függőleges sziklafalak mellett. Kietlenek, kopárak, magasak, a nagy melegben nem túl hívogatóak. Lassan elérjük az Azúr-ablakot. Ez igazából egy nagy kapu a szárazföld felől, ahonnan megfelelő fényviszonyok mellett a tenger ragyogó azúr színű. Mi nem a szárazföld, hanem a tenger felől közelítünk, uszonnyal és pipával. Amíg a busszal érkező turisták csak a partról szemlélődnek, mi átúszunk a kapun. Gazdag élővilág, sok-sok hal található itt.

Haladunk tovább,  hosszú még az út Szicília felé. Jól jönne némi szél, ami megfelelő irányú és nagyságú. Bár kezdetben még fél órát motorozunk, lassan megérkezik a várva várt fuvallat. Teljes vitorlázatot húzunk és jó 5 csomós sebességgel haladunk. Szerencsére a szél a nap további részében illetve éjszaka sem enyhül, így kitartóan haladunk úticélunk, Agrigento felé.

9.nap:

Reggel reggeli. Megvettük a kenyeret a következő 6 napra. "Mert a kenyér nem kér enni."
Utána szétvált a társaság. Kinek mi tetszett.

A két fő irány:
      Nagymesterek palotája:.... (Majd a-tól)

    Málta háborúban múzeum. A múzeum egy második világháborús óvóhely bejárását tesz lehetővé. Bemutatja milyen volt az élet 3 átbombázott év alatt. Nem a megszokott, az biztos. A látogatás előtt, egy 20 perces korabeli (propaganda) film mutatja be a körülményeket, okokat. A sziget stratégiai fontosságú, nem véletlen, a megannyi harc.

13:30 körül indultunk el a kikötőből a 12 mérföldre lévő Kék lagúna felé. Kezdetben széllel, később a tökéletes szembeszél miatt motorral megyünk. Még jócskán világosban dobunk horgonyt. Úszás, búvárkodás, vacsora, mosdás. A fenék homokos. Nincsen túl sok állat, de azért nem panaszkodhatunk.  Az öböl zsúfolt, de szép. A hajók szivárognak el, így éjfélre teljesen elcsendesedik a környék. Az éjjeli ügyelet, feladata felügyelni, nehogy megcsússzon a horgony, illetve, hogy ne ütközzön nekünk más sem.

8.nap:

Egész végig jól fújt a szelünk, így már éjjel nem kellett motorozzunk. Sajnos korábban nem jöttek be a várt szelek, így sokat kellett eddig motorozzunk, hogy tartani tudjuk a menetrendet. Jól esik végre mindenkinek, hogy motor nélkül mentünk szinte végig Siracusától Valettáig. Reggeli, fürdés, vitorlázás, majd beindítjuk a motort, és délután fél kettőkor kötünk ki. Kb. 70 mérföldet mentünk egyhuzamban. A Valettai kikötőben a helyet, már hónapokkal korábban lefoglaltuk, így helyünk biztosított volt. Ez volt a legmodernebb kikötő az egész út során. Szép zuhanyzók voltak, és RFID azonosítót kapott a hajó. Ezzel léptünk be a vizesblokkba, ezzel tudták hajóhoz kötni ki mennyi vizet vesz fel. Kaptunk Wifi hozzáférést és jelszót is.

Fél kettőkor már az 1-es buszon ültünk. Dübörögtünk a jobbkormányos világban a városközpontba. A főpályaudvar Valetta központjában van, az óváros kellős közepén. Séta Valetta óvárosában. Nem volt különösebben szép, de érdekes volt, hogy mennyi angol van az utcákon. A fejünk felett mindent girlandok borítottak. Ráadásul zöldek. Nem illet oda. Megnéztük milyen múzeumokba lenne lehetőség bemenni, végül a nyitvatartási idő szorítása miatt, csak egy templomba mentünk be, de az meseszép volt. A Szent János Társkatedrális kívülről egy erőd, belülről tele aranyal, és faragással. Nem véletlen, egy hadmérnök tervezte és a belsejét, később alakították ki. A Nagymesterek palotája már zárva volt. Így az másnapra maradt.
Sétáltunk még egy jó két órát a városban. Mindenki ment egy kicsit a maga útján, ki étterembe, ki sétálni, ki vissza a hajóra. Láttunk parkot, a régi városfalat, a rengeteg tengerparti erődöt. Máltát szinte minden nagyobb birodalom megpróbálta elfoglalni, a törököktől Mussoliniig.
Fogysztottuk helyi söröket, halas süteményt. Ketten egy helyi kifőzdében ettünk, igen nagyot, és finomat. Maradt belőle Reggelire is.

Mindenki fáradtan tért aludni az esti zuhany után, illetve tért volna. De mivel egyszer csak elment a víz a kikötőben, így pl. én samponos fejjel álltam a zuhany alatt. Reggelre szerencsére minden rendbe jött.