Szicília körül

17.nap:

 A kompon a hangosbemondó ébresztett reggel 8-kor, hogy csak 11:30-kor érkezünk Civatavechiába. Ez azért nem jó, mert így éjjel lesz, mire hazaérünk. Az információnál kellően idegesek is voltak az utasok. Ott arra hivatkoztak, hogy motorhiba történt. De ekkor jutott eszembe gyanús volt a pilot, és a szinte fele akkora sebesség is.
  Végül délre kötött ki a hajó. Lementünk a kocsiba, ott vártunk 10 percet mire sorrakerült a mi szintünk. Gyorsan kigurultunk, majd egy árnyékos helyen bevártuk a másik autót. Utána kicsi pakolásztunk, beüzemeltem a GPS-t majd nekivágtunk az odőnkénti 35 fokban a haza vezető utnak. 12:35-kor indultunk ki a kikötőből. Háromszor álltunk meg tankolni. Egyszer Olaszban úgy 300 km után, egyszer Szlovéniában. Szlovéniában csak annyit vettünk, hogy kitartson Magyarországig, mert ott olcsóbb. Utána pedig Magyarországon. Már kigyulladt a tankolásjelző mire végre kutat találtunk.
 Mikor besötétedett, akkor már nem volt olyan meleg. Az út végén még egy kis izgalmat okozott hogy itthonról 400m-re megállított egy rendőr. Villogva jött utánunk. Szerencsére csak általános ellenőrzés volt. Érkezés 0:15-kor 15 perccel előbbre, mit ahogy az Igo jósolta. Jól jöttünk, nem álltunk meg, csak a tankolás idejére. Szerencsére kicsi volt a forgalom. És a hétvége miatt kamionstopp is volt. A balatoni forgalom már lecsengett este 10-re, mire odaértünk.

Képek megjelenése 2-3 nap múlva fokozatosan várható. Valószínűleg ömlesztve, 1-1 mondatos leírásokkal.




 

16.nap:

Reggel 6 körül kel mindenki, sok a munka.
Teendők:-Ki kell pakolni a konyhát
    -Búvár cuccot, tengeri szerzeményeket elcsomagolni
    -Konyhát elpakolini
    -Mindenki a személyes cuccát össze kell rakja
    -Szemetet kihordani
    -Minden cuccot elvinni a kocsikhoz, és ott bepakolni
    -Szendicset csinálni, reggelizni

9:30-ra minden cuccot kipakoltunk, kivittünk, majd bevittünk.
10:30-ra befejeződött a hajóátvétel.

 A korlát a szemünk előtt ment el javításra: Egy fickó robogón a nyakába akasztva vitte el. Nyaktörő mutatvány lehetett az út.
Zuhanyzás után kettévált a csapat. Én a kikötőben maradtam, lemostam a kocsik ablakait a homoktól, és megnéztem tüzetesen minden hajót. És egy árnyas helyen próbáltam behozni a lemaradást az írásban. A többiek vásárolni, várostnézni mentek. Vettek süteményt, sajtot, limoncellót az otthoniaknak, illetve otthonra.

 14-15 közt mindenki visszatért, kivéve lengyel barátainkat, mert az ő repülőjük másnap indul csak, ezért ők egy hotelba költöztek át.

 16 órakor beültünk az autókba, átmentünk a kompkikötőbe ami már jól ismert útvonalon volt megközelíthető. Szeinte elsőre  helyre álltunk.
 Pontban fél hatkor elsők között mentünk fel a kompra. Most már rutinosan mind az autóban ülve mentünkbe, majd bent kiszállva mentünk fel belső lépcsőn a kabinunkba. Az első illetve második emeleten álltak a kocsik. Bent a recepción találkoztunk össze újra, mi már tudtuk, hol a kabinunk. Gyorsan elhelyezkedtünk, majd kicsit ettünk ittunk, majd mentünk ki a fedélzetre megnézni az indulást. Váratlanul már 18:50-kor elindult a komp pedig csak 19:00-kor kellett volna indulnia.
 Kint a hajó mellett sirályok repkedtek, és élvezték hogy a komp mellett felszálló meleg levegőben vitorlázhatnak. A hajót a kikötőből kicsi pilothajó kísérte ki. Vártuk miért is jön mellettünk, majd hirtelen teljesen a komp mellé állt, és valaki átszállt rá a kompból. Ez kicsit furcsa volt, hogy egy hetente 3-4-szer közlekedő kompnak pilotra van szüksége.
 Mikor elhagytuk a kikötőt visszatértünk a hűvös belső térbe. Zuhanyzás, alvás, kártyázás vette kezdetét. Leültünk a közösségi térbe. Körülöttünk egyre többen gyűltek sorba, nem véletlenül, mert ott volt az önkiszolgáló étterem. Ilyenkor mindenki egyszerre akar enni. El is kellett ülnünk egy másik asztalhoz. Este 9-10-ig játszotunk majd mindenki lefeküdt. Utána én újra blogot próbáltam írni a tök üres közösségi térben. Kezdetben jól haladtam, majd kpróbáltam van-e wifi. Ez hiba volt. Mert volt. Így gyorsan elkalandoztam a neten, meg kezdtem csetelni. Utána erőt vett rajtam a fáradtság. Körülsétáltam még egyszer az egész tök üres hajót. Volt disco-bár, piano-bár, casinó, 3 étterem, sima bár, büfé, mozi, konferenciatermek, uszoda(sajnos zárva). Még "szupermárket" is volt, rendes szalagos pénztárral, meg mindennel, ahogy az kell.
Kicsit ugyan furcsáltam, hogy a komp csak 14-15(~25km/h) csomóval megy míg ide felé 25 csomóval ment.

Visszatértem a kabinba, zuhanyoztam, majd lefeküdtem.

   

15.nap:

Utolsó hajózási nap. :-(
 Reggel korán indulnánk. A legénység fele alszik. A szél oldalról fúj, a hajó jobb oldala felől, kb.90 fokban. Ennek még lesz jelentősége a későbbiek folyamán.
 Az indulás általában a következőkeppen zajlik. Motor indul üresben, kormányos a helyén. 1-1 ember hátul, 1elöl. Hátsó kézbeveszik a köteleket, első ember parancsra leköti a mooring kötelet, bedobja a vízbe. Ha lesüllyedt, "Úszunk!" kiáltással jelzi, szabad az út. Ekkor hátul engdik a kötelet, majd fokozatosan bevonják. A kormányo sgázt ad, és elhagyjuk a helyünkket.
 A következő eseményeknek csak végén voltam jelen, a balesetet idején félálomban aludtam a szalonban.

 Az indulás most sajnos nem volt ilyen egyszerű. Mivel szemből fújt a szél nem volt különösebb jelentősége a hátsó kötleknek. lekötjük őket, és szinte rögtön bevonjuk.
Motor indul, mooring kötél leköt, vízbedob: "Úszunk!" Elindulunk lassan előre. Igen ám de a szél fúj kicsit oldalról. Elkezdi, lassan elfordítani a hajó orrát balra. Erre a kormányos gázfröccsel reagál. Nagyobb sebességgel, jobb az iránytartás. Nincs más választás gyorsan el kell hagyni a szűk helyet Ha lefújna a szél, akkor az a szomszeéd hajók kötelére sodor, ahonnan motorral önerőből nagyon nehéz a szél ellenében szabadulni. Hajónk utolsó két métere még bennt van a hajóhelyen, amikor is az általunk elhagyott helyet elkezdi kitölteni a két szomszédos hajó. Ekkor a hajó végétől 1,5 méterre lévő bal oldali korlát oszlopába beleakad a jobb oldali szomszédos vitorlás orrára erősített horgony. Kormányosunk látja ezt, kb. 20 centivel a beakadás előtt de már tehetetlen. 1 centin múlott, a kerek korlát belső felébe akad a horgogy ami így az íves horgony tövéig bevezeti a korlátot teljesen kiakaszthatatlanul. Megrántja a hajónk bal oldalát, elfordítva a hajónkat mégjobban. Elgörbül és kiszakad a korlát a hajótestből. Ezután már nem fog a horgony, kiakad. Mi pedig merőlegesen Balra rásodródunk a mooring kötelekre. Motort nem indíthatunk, ezt akartuk a gázzal elkerülni.

A helyzet kezelése: két-két ember eltartja hajónk oldalát a kikötött hajók orrától. Nem könnyű ez sem, pedig a mooring köteleik feszülnek a hajónk fenekének, ugyancsak eltartva hajónkat. Közben a jobb oldali szomszéd motoros kapitánya szól a kikötőmesternek, aki egy kis motorcsónakkal siet segítségünkre. Merőlegesen a szélre és a hajó hossztengelyére oldalra húzza hajónkat. Kihúz a mooriing kötelekről. Újra sebességbe tesszük a motort és elhagyjuk a veszélyzónát.

Ezután kb. 150 méterre megyünk tankolni, a gázolaj kúthoz. Innét is lefúj a szél, elsőre csak az egyik (far) kötelünket sikerül kidobni. 2.-3. próbálkozásra kidobjuk a közben megtoldott orrkötelünket. Így a kutas behúz minket a szélre merlegesen, a parttal párhuzamosan. Feszülten nézzük, ahogy pörög az óra, és mindenki magában az eseményeket elemzi.
Betankolunk 115 litert 154 euróért. Behúzzuk a köteleket, elagyjuk a kikötőt, majd vitorlát bontunk.

Cél: a kiindulási kikötő: Porto Villa Igiea Palermo.
Út közben végig szembeszelünk volt. Délben eláll a szél, reggelizünk, fürdünk. Utána nem sokkal delfinek játszanak mellettünk, nem túl játékosak, de azért ugrálnak, éa úsznak a hajó orra mellett. Vitorlás képek a hajóról. Motort indítunk, majd visszatérünk a vitorlákhoz. Közben kimentünk egy puffert a vízből. Negyedben megyünk egyik majd másik takkon. A szél erősödik, a hullámok nőnek, vágtatunk. Liftezünk föl-le. Néhány óráig így megyünk. Közben szendvicset majszolunk. Változik a szél iránya mégrosszabbra. Pontosan az uticélunk felől fúj. Ekkor úgy döntünk, nem akarunk éjjel érkezni a kikötőbe. Mivel a hullámok szinte teljesen meg-meg állítják a hajót, motort indítunk és egyenesen a célra megyünk. Este 6-ra kisimul a tenger, már csak 30-40 centisek a hullámok, közben bent folynak a rablórömicsaták, és fő vanília, majd a csoki "pudling".

Mire beérünk a kikötőbe este 8 óra. Először is tapasztaljuk, indulási helyünkre beálltak mások. Mi pedig más helyére álltunk. Felhívjuk a tulajdonost, hogy hova álljunk, ő kijön, de közben átálltunk egy újabb helyre. Megérkezve megnyutat, már jó helyen állunk. Vet néhány pillantást a korlátra, és kitűzi másnap reggel 9-re az átadást.

Hosszú nap volt. Volt benne minden. Utolsó napunk volt ez a vizen. Ilyenkor túránkat szokásosan egy közös kis vacsorával zárjuk. Néhányan az étterem előtt még eszünk valamit. Mindenki lezuhanyzik, szép ruhába bújik és indulunk a
kis helyi étterembe a kikötőnktől 5 percre. A többség tengeri izéket fogyaszt. Kardhal, polip, kagyló, rák.
Este fáradtan bújunk ágyba.

 

  

14.nap:

 Horgony fel! Reggeli út közben. Újra széllel motorral, vegyesen magyünk a Mai cél San Vito lo Capo. Nem kéne motoroznunk, de a pilot könyv azt írja, a kikötője kicsi, és estére megtelik. Ezért inkább sietünk. A kikötőt óriási világítótorony jelzi. A város mögött hatalmas szikla. Festői a hely. Sietségünk oka, egyebek mellett, hogy be is kéne vásárolni, sört, zöldséget, kell venni. A kikötőben pillanatny megfeneklés egy jelöletlen homokpadon, de egy gyors hátramenet megoldja a problémát. Hiba nélkül kötünk ki. 3-man boltba mennek, kapitányunk elintézné a papírmunkát, de szieszta van. Később kiderül, hogy a bolt sem 4-kor zár, hanem akkor nyit a szieszta után. Nem is könnyű megtalálni. Közben kihordjuk a szemetet szigorúan szétválogatva. Utána újabb izgalmak.
 Búvárkodunk a homokos strandon a partról, a kikötő mögött. Közeben melénk köt egy motoros, és berántja egyik kötelével egy száradó törölközőnk a vízbe. Persze mi akkor még azt hittük anya "kedvenc fehér blúza" az. Gondolkodunk a mentőakción, de az olajos vízbe nem sok kedvem van bemenni. A kikötőmester egy pici 15 centis horgonnyal kihorgássza a fenékről. Megkönnyebbülünk, csak egy kincstári törölköző. Utána újra búvárkodás, kicsi halak, néhány jól sikerült kép.
 Kint a parton hatalmas turista élet van! Rengeteg nép. Több utcányi sorban gyülekeznek az éttermek, fagyizók, szórakozóhelyek. Végül is több hullámban fedezzük fel a helyet. Nincs nagyon kedvem a sok ember közt mászkálni. Venni sem akarok semmit. Aztán két sörrel, végülis visszamegyünk a kikötő mellé a homokos strandra. Ahol a vizibicikliken ülve a hallgatjuk egy étterem élőzenéjét, és a tenger hullámzását. Éjfél körül véget ér a móka. Visszatérünk a hajóra. Közben a többiek már lefeküdtek.
 

13.nap:

 Az akropolisz fényeit leoltják, de kirajzanak a halászok a kikötőkbő,l így az ügyeletesek nem maradnak szórakozás nélkül. egész éjjel halljuk halkan a pöfögő csónakokat és látjuk a sok mozgó fényt a vizen.
 Reggel 5 körül indulunk tovább. A nyugodt vizen hátszélben néhány csomóval haladunk. Tejkészítés a hajón: tejpor fejés a zacskóból az üvegbe, majd vízzel jól összerázzuk. Olyan íze van mint az ESL vagy az UHT tejnek. Semmivel sem rosszabb.
 
 Kezdeti jó szelünket motorozás váltja ismét, majd hátszél, háromnegyed. Jól haladunk. Délután csak az horgonyzáskóhoz kell motor. Favignana (Egadi-szigetek) egyik északi öblében dobunk horgonyt este 5 körül. Azonnal mindenki a vízbe megy. Gazdag az élővilág. Látunk lepényhalat, polipot, sok kis apró halat. Közben elkészül a vacsi. Mai menü: bundás kenyér. Kezd romlani a máltai kenyér.
 Este lassan feléljük utolsó sörtartalékainkat, kint a decken heves társalgás lengyel, magyar, székely, román, politikáról, rendszerekről, és rendszerváltásokról. A fiatalabbaknak bennt kártyázás, és nassolás. Lassan elalszik az egész öböl. A hajók elcsendesednek, jönnek a csillagok. Még kicsit kint kártyázunk ügyeletben 2-ig, majd jön a váltás. A hajnal, még egy kis hajnali fürdés, és megyünk is tovább. 

12.nap:

 Reggel a nap fürdéssel indulhat, mert csak 9-kor húzzuk fel a horgonyt. Készül fénykép meduzáról, tengericsillagról. Folytatjuk utunkat az Egadi szigetek felé. Egész nap megyünk, és közben fürdünk. Szél és szélcsend váltogatja egymást. Néha motort indítunk, néha várjuk a szelet.

 Sötétedés előtt dobunk horgonyt egy kisebb kiszögellés, Selinunte ősi romjai mellett.
Selinuntét a görögök alapították i.e.628-ban. Főleg a búzakereskedelemből és bortermelésből jött a haszon, ezért virágzó város épült ki. Ma ez Európa egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. Jórészt még feltáratlan a több négyzetkilóméteres terület. 300 évig virágzó városnak két (azóta feltöltődött) kikötője is volt. És a legnagyobb ismert akropolisz is itt van.
 
 Többfelé válik a csapat. Ki bocival, ki úszva derítené fel a partot, míg páran az egyszerűség kedvéért a hajón maradnak. Mire az úszók kiérnek megérkezik a partraszállók másik csapata is. Érdekes látvány lehetünk gy-vel az esti városképben. Fürdőnadrág, derekamon uszony, búvárlámpa, nyakamban búvárszemüveg és pipa, természetesen mezítláb. Rendesen megnéznek minket. Elsétálunk a romváros bejáratáig. Természetesen zárva van már. Utána az éttermekkel csecse-becse árusokkal teli tengerparti úton sétálunk végig vissza a strandra, ahonnan már jócskán sötétben úszunk vissza a hajóra. Fél óra múlva visszetér a csónakos különítmény is. Kezükben friss áruval: Barack, és bor. Újra éjbe nyúló beszélgetés veszi kezdetét.
 Éjféltől az ügyeletesek veszik át a beszélgetők helyét. Gyönyörködhetünk a változó színnel kivilágított akropoliszban.

11. nap:

A folyamatos, jó szélnek köszönhetően reggel 8 körül elérjük Agrigento kikötővárosát, Porto Empedocle-t. Porto Empedocle nagy város, ennek ellenére nincs yacht kikötője. Már nagyon nem is lepődünk meg, Szicíliában valahogy nem divatosak a vitorlás kikötők. :)
Így a helyi kismotorosok és halászhajók mellé kötünk ki, egy móló végére. A mooring line-t régen nem használhatták, mivel kiemeléskor elképesztő szagot áraszt. Valami csatorna lehet a közelben, mert az egész kikötőben kellemetlen szag terjeng. A hajónk meglehetősen nagy a kis halászbárkákhoz képest, így a kötelek sem teljesen megfelelőek. Ezért folyamatos figyelem szükséges, célszerű valakinek mindig a hajón tartózkodni. A kikötőmester megengedi, hogy rövid időre megálljunk, vízvételezésre és városnézésre, de éjszakára nem maradhatunk. Egy gyors reggeli után a társaság nagyobb része összeszedi magát és elindul felderíteni, hogyan juthatunk el Agrigento mellé, a Templomok Völgyébe. Megtaláljuk a buszt, éppen indul. Úgy tűnik a sofőr találomra mondja az összeget, amennyiért elvisz minket. Számlát sem ad, valószínűleg zsebbe megy az útidíjunk. :)
Fél óra múlva már a Völgyben vagyunk. Ez egy hatalmas ásatási terület, tele görög romokkal és templom maradványokkal. (Belépőjegy 10 euro, diákkal 5 euro.) Némelyik egész szép állapotban maradt fent. Néhány órát csatangolunk Zeusz, Héra és más istenségek temploma között, majd a nagy meleg egy kávézóba űz minket. Ki fagylaltot, ki granitát (helyi jégkásaszerű jellegzetesség) fogyaszt. A hűsitők után új lendülettel vágunk neki a visszaútnak. Hazafele ismét zsebbe megy a jegyünk ára... :)

Mire visszaérünk a hajóhoz, a többiek elvégzik a bevásárlást. Van ásványvíz, whiskey, Moretti sör és Limoncello. Indulás! Az új cél az Egadi-szigetek, Trapani mellett. Állítólag nagyon szépek ezek a szigetek, vannak jó búvárhelyek is. Ezért inkább itt fogunk megállni és nem megyünk Trapaniba.

Közepes széllel haladunk, néha motorozunk. Este felé kinézünk egy csendes öblöt, itt megállunk éjszakára. Gyönyörű, homokos strand, fehér sziklákkal. A hely neve Capo Bianco. Utólag derül ki, hogy ez Szicília egyik legszebb strandja. Kisebb úszkálás és búvárkodás után (nincs nagy élővilág, csak 1-2 medúza és világító planktonok) esti party kezdődik.  Mindenki énekel, hol lengyelül, hol magyarul, hol angolul... Jó a hangulat, fogynak a Morettik...

Mután mindenki elénekelte a repertoárját, szépen lassan nyugovóra térünk. Csak a hajó nem nyugszik, kellemesen ringatózik a csodaszép öbölben a lágy hullámokon.

10.nap:

Reggel korán kelünk. Mindenki mehet még egy fürdésre. Nincs ezzel semmi baj, de a víz nagyon hideg. Gy készít 80 víz alatti képet halról, féregről, víz alatti élővilágról.

8-9 közt indulunk, készülünk átkelni Szicíliába. Gozo szigetére idő hiányáben nem volt alkalom. Talán nem is baj, így kétszer hódoltunk a búvárkodás örömeinek. Gozot nyugat felől kerüljük, így útbaesik az Azúr-ablak is. A parttal párhuzamosan haladunk, 30-50 méteres függőleges sziklafalak mellett. Kietlenek, kopárak, magasak, a nagy melegben nem túl hívogatóak. Lassan elérjük az Azúr-ablakot. Ez igazából egy nagy kapu a szárazföld felől, ahonnan megfelelő fényviszonyok mellett a tenger ragyogó azúr színű. Mi nem a szárazföld, hanem a tenger felől közelítünk, uszonnyal és pipával. Amíg a busszal érkező turisták csak a partról szemlélődnek, mi átúszunk a kapun. Gazdag élővilág, sok-sok hal található itt.

Haladunk tovább,  hosszú még az út Szicília felé. Jól jönne némi szél, ami megfelelő irányú és nagyságú. Bár kezdetben még fél órát motorozunk, lassan megérkezik a várva várt fuvallat. Teljes vitorlázatot húzunk és jó 5 csomós sebességgel haladunk. Szerencsére a szél a nap további részében illetve éjszaka sem enyhül, így kitartóan haladunk úticélunk, Agrigento felé.

9.nap:

Reggel reggeli. Megvettük a kenyeret a következő 6 napra. "Mert a kenyér nem kér enni."
Utána szétvált a társaság. Kinek mi tetszett.

A két fő irány:
      Nagymesterek palotája:.... (Majd a-tól)

    Málta háborúban múzeum. A múzeum egy második világháborús óvóhely bejárását tesz lehetővé. Bemutatja milyen volt az élet 3 átbombázott év alatt. Nem a megszokott, az biztos. A látogatás előtt, egy 20 perces korabeli (propaganda) film mutatja be a körülményeket, okokat. A sziget stratégiai fontosságú, nem véletlen, a megannyi harc.

13:30 körül indultunk el a kikötőből a 12 mérföldre lévő Kék lagúna felé. Kezdetben széllel, később a tökéletes szembeszél miatt motorral megyünk. Még jócskán világosban dobunk horgonyt. Úszás, búvárkodás, vacsora, mosdás. A fenék homokos. Nincsen túl sok állat, de azért nem panaszkodhatunk.  Az öböl zsúfolt, de szép. A hajók szivárognak el, így éjfélre teljesen elcsendesedik a környék. Az éjjeli ügyelet, feladata felügyelni, nehogy megcsússzon a horgony, illetve, hogy ne ütközzön nekünk más sem.

8.nap:

Egész végig jól fújt a szelünk, így már éjjel nem kellett motorozzunk. Sajnos korábban nem jöttek be a várt szelek, így sokat kellett eddig motorozzunk, hogy tartani tudjuk a menetrendet. Jól esik végre mindenkinek, hogy motor nélkül mentünk szinte végig Siracusától Valettáig. Reggeli, fürdés, vitorlázás, majd beindítjuk a motort, és délután fél kettőkor kötünk ki. Kb. 70 mérföldet mentünk egyhuzamban. A Valettai kikötőben a helyet, már hónapokkal korábban lefoglaltuk, így helyünk biztosított volt. Ez volt a legmodernebb kikötő az egész út során. Szép zuhanyzók voltak, és RFID azonosítót kapott a hajó. Ezzel léptünk be a vizesblokkba, ezzel tudták hajóhoz kötni ki mennyi vizet vesz fel. Kaptunk Wifi hozzáférést és jelszót is.

Fél kettőkor már az 1-es buszon ültünk. Dübörögtünk a jobbkormányos világban a városközpontba. A főpályaudvar Valetta központjában van, az óváros kellős közepén. Séta Valetta óvárosában. Nem volt különösebben szép, de érdekes volt, hogy mennyi angol van az utcákon. A fejünk felett mindent girlandok borítottak. Ráadásul zöldek. Nem illet oda. Megnéztük milyen múzeumokba lenne lehetőség bemenni, végül a nyitvatartási idő szorítása miatt, csak egy templomba mentünk be, de az meseszép volt. A Szent János Társkatedrális kívülről egy erőd, belülről tele aranyal, és faragással. Nem véletlen, egy hadmérnök tervezte és a belsejét, később alakították ki. A Nagymesterek palotája már zárva volt. Így az másnapra maradt.
Sétáltunk még egy jó két órát a városban. Mindenki ment egy kicsit a maga útján, ki étterembe, ki sétálni, ki vissza a hajóra. Láttunk parkot, a régi városfalat, a rengeteg tengerparti erődöt. Máltát szinte minden nagyobb birodalom megpróbálta elfoglalni, a törököktől Mussoliniig.
Fogysztottuk helyi söröket, halas süteményt. Ketten egy helyi kifőzdében ettünk, igen nagyot, és finomat. Maradt belőle Reggelire is.

Mindenki fáradtan tért aludni az esti zuhany után, illetve tért volna. De mivel egyszer csak elment a víz a kikötőben, így pl. én samponos fejjel álltam a zuhany alatt. Reggelre szerencsére minden rendbe jött.

7.nap:

Hajnalban kötünk ki Siracusában. Majd kicsit még pihenünk, reggelizünk. Partraszállva nincs más dolgunk mint felderíteni a várost, kenyeret, hagymát venni. Kis kavargás után a kikötőből fél óra alatt érünk a belvárosba. Alapvetően két látnivaló van:    - Saint Giovanni katakombák és templom
    - Az óköri görög és római színház, illetve aréna. Ezek egymás mellett vannak.

Saint Giovanni katakombáit, az első keresztények vájták a puha mészkőbe. Több km hosszú folyosók, tele üres sírokkal, üregekkel. 10-15 évente ki kellett ásni a halottakat, mert már nem fértek. A folyosókat csillag szerű pontok kötik össze. Ezeket még a görögök vjták ciszternának. Ezeket kötik össze a későbbi folyosók. A régészek a modernkori feltárás során megtalálták a világon elsőnek vélt apácák csontjait is. Ezért is érdekes a hely. Angol vezetés visz körbe minden csoportot, elég jól érthető, és sok érdekesebb falfestényt, sírtípust megmutatnak.

20 perc sétára van a katakombáktól a középkori kőfejtő, ahonnan a "várost bányászták ki". Nem véletlenül itt épült fel a görögszínház. Tipikusan hegyoldalba vájt félköralakú, kőépítmény. elég sok megmaradt belőle, de nem túl nagy.
A római aréna még nincs restaurálva, csak a széléről egy kis erkélyről lehet belenézni. Nem túl nagy, kb akkora mint az Aquincumi. Csak ebből több maradt meg. Körben a nézőtér, alatta, a porond körül folyosó. ENm kör, hanem ellipszis alakú, így középen jól látszik egy kisebb emelvény.
A volt kőfejtőben árnyas fák alatt sétáltunk be a Dionüszosz fülének nevezett vájatba. kb 30m magas, 10m széles hallójárat alakú vágat.
A hajóhoz visszaúton még útbaejtettünk egy pékséget, és vettünk hagymát.

Délután 2-re mentünk vissza a hajóra. Kb 3-kor indultunk. Nem sokkal indulás után újra delfinek játszottak a hajó orránál. Ugráltak, együtt úsztak a hajóval. Éjszaka ismét mentünk. Nyugott volt a tenger, és háromnegyed-hátszélben mentünk. Még az est leszállta előtt kellett kerülgetni néhány halászhálót. Utána a nyílt vizen már nem volt ilyen veszély.

Másnap déután kéne megérkezzünk Valettába. 80 mérföld.    

6.nap:

Reggel 6-fél7 felé kel mindenki. mert fél8-ra jön értünk a busz, kikötőbe. Előtte reggelizünk, ki-ki szendvicst csinál. 16 személyes kisbusz pontosan érkezik. Mi beszállunk, majd pontosan egy óra hajtűkanyargás, és autópálya után megérkezünk az aszfalt út végéhez. Innét felvonóval megyünk tovább, pontosan 20 percet. Gyönyörű a kilátás. A növényzet egyre fogy, mindent elborít a kiömlött szilárd láva, tufa bazalt, és por minden mennyiségban. A felvonó teljesen zárt, és külsején síléctartó. Nem véletlen, melletünk sífelvonók, télen itt sielni is lehet. A felvonó felső végállomásától már buszokkal visznek tovább. Persze lehet gyalog is menni, de minket sürgetett az idő. 30 fős terepjáró buszok ezek, 40 centis hasmagassággal, és 30fokos hátsó terepszöggel. 15 percig megyünk, közben kristálytisztán látjuk a füstölgő óriást. Egy felhő sincs az égen. A buszról kb 4-500-rel a csúcs alatt kell leszállni. Innen vezető kíséretével, kb 80 ember együtt sétál át az utolsó kitörés krátereihez. Nem nagyok, de 2002-ben októbertől januárig okádta a port, kőbombákat. Most forró vízgőz tör fel, enyhe kénes szaggal.

A csúcsra vezetővel(20Euró/fő) vagy egyénileg is fel lehet menni. kb. 4 óra innen, gyalog. Mi nem mentünk fel, de jól is jártunk, mert teljesen beborította a felső 300 métert egy felhő. Sok időnk nem volt, de sétáltunk egy órát odafenn, majd újra terepjáróra, felvonóra, buszra szálltunk, és indultunk vissza a kikötőbe.

A visszaúton mindenki elbóbiskol kicsit, fáradtak vagyunk. Nem is a túrától inkább az elmúlt napok feszíette tempójától. Megkérjük sofőrünket, álljon meg egy bolt előtt, így kényelmesen tudunk kenyeret, vizet sört, zöldséget, dinnyét venni. délután 4-kor indulunk el a kikötőből. A cél Siracusa. Az érkezést reggelre várjuk. gyenge széllel haladunk, de azért a 2-3 csomós sebességünk általában megvan. Vacsora főzés, evés. Éjjel újra csillagnézés. Az éjszaka eseménytelenül telik. A terv másnap reggelre megérkezni.

5.nap:

Kikötés után hajnalban, amíg a hajó nagy része alszik, megtörténik a hajómosás is. Ez azért fontos, mert Palermóban nem volt víz a kikötőben, így sós maradt a hajó. Ez azt jelenti, a leragadt só minden este beszívja a levegő páráját, ezért sötétedés után minden vizes, amíg a nap reggel újra fel nem szárítja.

7-8 körül térünk magunkhoz, megreggelizünk, majd elindulunk felderíteni a várost. Giardini Naxos egy kis üdülőváros, Taormina mellett.
Napi menetrend: -1:Taorminában a görög színház megtekintése, séta a városban.
        -2:Eljutni az Alcantara szurdokba, és vissza.
        -3:Megszervezni a másnapi Etna túrát.


1: Megkeressük a az információs irodát, ahol tájékoztatást kapunk a buszokról. És a Sat irodáról, akik elvisznek majd az Etnára. A busz fél óra múlva visz minket Taorminába. Ott sok időt nem töltünk. Ketté válik a csapat, egyik egyenest a színházba megy, másik az irodában itézkedik.
 Irodában 50%-kal lefoglalva egy 16 személyes kisbusz, ami másnap reggel fél 8-ra jön értünk a kikötőbe.

2: A busz az Alcantarához 14:15-kor indul a pályaudvarról, ahol korábban leszálltunk. Az út egy órát tart oda, és később ugyanannyit vissza. Érdekes a buszozás, mert közben benézünk néhány faluba menetrend szerint. Néhol olyan szűk az út, hogy a busz éppenhogy elfér. Természetesen minden kanyar előtt halk duda szóval jelzi a sofőr, hogy érkezik a busz. A kanyarokat, csak a szembejövők sávját elfoglalva tudja bevenni. Nemcsak szűk, de meredek is. El is romlik az autómataváltó, így néha megállunk a rendszert újraindítani. (Gyújtás levesz, ráad.) Megérkezünk, a busz a védett terület, bejárata előtt tesz le.

Alcantara szurdokról:
Néhány száz méter hosszú szűk bazalt kanyon, melyben a 10 fokos víz hömpölyög. Bazalt kifolyások egymáson mindenfele. Nagyon szépek. 
Érdeklődünk a jegyek után, csoportos jegyet szeretnénk. Alapvetően két túra van. Egyik bevezet a kanyon szűk, olykor 1-2 méteres részébe, míg a másik felül vezet körbe a kanyonon, kis erkélyszerű lenézőhelyekkel.
Szomorúan vesszük tudomásul, hogy nem átogatható a kanyon belső része, vélhetően a magas vízállás miatt. Szerencsére az olcsóbb jegyet vesszük meg, mert úgyis lezárták azt a részt, ahova mi mennénk. Közen több embert átvernek (velünk is próbálkoznak) és megvetetik a drágább jegyet. Plusz pénzért adnak mellkasig érő csizmát, ami ide teljesen szükségtelen. A nedves köveken a csizma mégjobban csúszik. A kanyonban talán szükséges, mert folyamatosan a vízben állni azért hideg.
A kilátóhelyekről annyit, hogy alig látni valamit. Gy szerint: "A kordonok biztonságos távolban tartanak a látványtól."

Körüljárjuk a felső utat, és a kilátókat. Semmi különös egy-két helyen azért belátunk a szurdokba. Utána lemegyünk a vízpartra, ahol mindenki megmártózik a hideg vízben. Jól is esik, a forróságban. Utána ki-ki árnyékba vonul, ki a patak kiszélesedő része felé sétál. Kicsit úszkálok a kövek közt, sodratom magam a vízzel. Érdekes érzés, a víz nem nyom a köveknek. Bő két órát töltünk a patakparton, majd megyünk föl a buszhoz. Kicsit bizonytalanok vagyunk mikor is jön a busz, de végül megjön az egyik várt időpontban.

3: Taorminában sikerül megbeszélni az Etnatúrát, fejenként 75-ért viszenk fel.

Visszaérve a hajóra indul a főzőcskézés, majd utána mindenki nyugovóra tér.



 

4.nap:

Előző estétől már sorra tűntek fel mellettünk a szigetek, majd reggek négytől, már Vulcanelló és Lipari is kibukkant. Az érkezés kb. reggel 6-kor volt. Horgonyt dobtunk a keleti öbölben, majd gyors reggeli után vízrebocsátottuk a dingit. Bekászálódtunk, majd két csoportban kimentünk a partra.
A fekete homokú strand szélén azonnal észrevettük a bugyogó tengert. Ettől a parttól kb. 20 méterre a parton  párja a "fortyogó" iszapfürdő. A szandált bakancsra, cipőre váltottuk, és megindultunk a kráter felé a csúcsra. A kicsi árusokkal teli utcákon túljutva megtaláltuk a 350 méteres vultkánra vezető utat. 2Eurós bódé állta utunkat, ahol befizetve a díjat tovább másztunk. Tény, hogy a vulkánon nem sok fa van, de az alsóbb régió bokrai még jól védtek a nap hevétől koradélelőtt. Közel egy óra alatt felértünk a fekete homokos, poros, köves úton. A látvány lenyűgöző volt, mindenki nézte a füstölgő fumarolákat és a beomlott krátert. Eltelt jó pár perc mire mindenkinek megjött a bátorsága a fumarolák megközelítéséhez. Éreztük a forró kénes füstöt, óvatosan kellett levegőt venni. Fotóztuk a szomszéd Liparit, a gázforráskat, a körülöttük lévő gipsz, és kén kristályokat, majd egyre felbátorodva, egymást a "füstben". A csapat végül ketté vált, egyik fele a csúcsig meg sem állt, másik fele lassan leindult. Beértük egymást a bodega melletti sörözőben ahonnan ismét ketté válva ki kenyérért, ki újabb sörért indult. kb 12-re értünk vissza hajóhoz. A nagy hőség elvette kedvünket, az iszapfürdőtől, de azért megnéztük maszkban is, a tenger alól feltörő bugyborékoló fumarolákat.
A vízben töltött időt kissé árnyalta az a néhány barna medúza ami jól meg is csípett többünket. Én jártam a legrosszabbul, mert engem a hajóra kimászás előtt talált állon, illetve nyakon a csípés. Elég kellemetlen volt, de valahogy túlélem.(Enyhe duzznat, illetve kipirosodás, később barnulás.)

Cél: Giardíni Naxos

Az indulást a köves talajon elakadt horgony hátráltatta, de a legénység a Kapitány irányatása alatt leküzdötte az akadályt fél óra erőlködés árán.

Újabb célunk a Messinai-szoros.
Jó szélben közelítettük a szorost, a közben elkészült a vacsora: Zsurek, és süti(köszi Pisti!)!

Naplementekor értünk a szorosba, ahol kissé segítő áramlat, és gyenge hajóforgalom fogadott. A bejárattól a kijáratig motorral mentünk, hogy világosban átérjünk. Ma éjjel is menni fogunk, így újabb éjjeli beosztás születik. Elhagyva a veszélyzónát vitorla meghajtásra állunk át. 10-15 csomós hátszélben 4-5 csomóval haladunk. Ketten maradunk ügyeletben, amikor váratlan dolog történik:

"Hej halászok halászok..."

Pontosan látjuk egy hajó bal oldalát kb. 2km-re, és fehéren villogó bóját tőle egészen távol. Amikor a piros fényű hajó és a villogó vonalától kb 200m-re vagyunk hirtelen újab villogó hagyja el a hajót. Még 4 perc a balesetig. Hirtelen megakadunk, megállunk, majd nem értjük mi van. Valami kitépi a kezemből a kormányt. Igen, az. Egy halászhálón akadtunk fel.

Láttuk, hogy a vízben alattunk a háló U alakban megfogta a tőkesúlyt. Mit volt mit tenni, meg kellett nézzűk, hogy is állunk. Kapitányunk azonnal bemászott a vízbe, nyugtázta, hogy a csiga, és a kormány nincs benne , csak a tőkesúly. Láttuik, hogy a halászhajó folyamatosan közeledik felénk. Vártuk, hogy majd ő szakszerűen kiszabadít. 20 perc után érkezett meg a segítség. Nem értettük hogyan, de kb. 1 perc alatt megértette a problémát, és hirtelen varázsütésre kiszabadultunk. Valószínűleg a háló felső feszítőkötelére, ha ráenged, akkor a háló lesüllyed, meglazul.

Megnyugodtunk mi is, hogy kiszabadultunk, és a halászok is, hogy hálójuk sértetlen. Utólag levontuk a tanulságokat. Ha piros fényű hajó körül (1tmf) látunk villogókat, akkor a villogó, és a hajó közt ne próbáljunk átmenni. A halászon a szabványos jel Juliette, piros körbevilágító az árbócán, és navigációs fények. A baj, csak az volt, hogy nem világítottak a navigációs fényei.

Megérkezés Naxosba reggel 4-kor. A szél eláll, iránya változó. Az éjjeli őrséget leváltva, Kapitányunk, lassan a széllel pirkadatra kormányozza be a hajót a kikötőbe.      


 

3.nap:

Az indulást pirkadatra tűztük ki ezért már reggel 4-körül többen felkeltünk. Először Kapitányunk, majd sorra egyre többen. Az indulás előtt megtörtént a zászlófelvonás is.(Bár a lengyel zászló csak később csatlakozott a magyarhoz.) A gyenge szélben előszőr mototrral mentünk, próbálva eltávolodni a parttól. Kint a vizen már tényleg jó szél volt, mindkét vitorlát használva néha az 5 csomót is súrolta sebességünk. A szerencsénk sajnos alábbhagyott. Mivel célunk a Lipari-szigetek volt, azon belül is Vulcano szigete így 75tmf várt leküzdésre. A nagy melegben többször indítottuk és állítottuk meg a motort várva a jó szélre. Első reggelink: kolbász, bagett, vaj tea, kávé, friss zöldség volt, így jól indult a nap, két nap szendvicsevés után.
Napközeben újabb sörök nyíltak, illetve "DMM" fröccsök tűntek el. Délután kettő körül váratlan esemény szinesítette a napot!

Nagyszámú delfincsapatot észleltünk tőlünk pár száz méterre. A 8-10 állat elkápráztatott minket. Dobtak hátast, csavart hátast-hasast, illet ve követték a hajó orrát, velünk együtt siklottak. Adri és én be is mentünk a vízbe. Nekik lehetm, hogy ez nem tetszett, mert néhány perc múlva etűntek. Vizben egyetlen egyet láttam, tőlem 20-30 méterre, de a sípoló csevegésüket végig  hallottam a vízben.

Vacsora: az otthonról jött alapanyagokból túrós csusza. Akkora adagot sikerült előállítani, hogy a hajnali ügyletnek is jutott bőven.


Éjjel jobbára motorral jöttünk közel 4 órán át.

 

2. nap

"Nagy utazás, mintha nem a régi volnál,..."


Fantasztikus érzés reggel felébredni egy hatalmas hajón a Földközi-tengeren és kinézve a párás ablakon megpillantani Szicília szigetét...

A komp az induláshoz hasonlóan érkezéskor is 1 órát késett. A személyzet igen sürgetően kiterelte a félálomban levő utasokat a kabinokból a fedélzetre és már kezdődhetett is a kiszállás! A vezetőknek először meg kellett keresni az autókat, aztán a hajók mellett ácsorgó utasaikat. Miután ez is sikeresen lezajlott, elkezdtük keresni a yacht kikötőt. Kisebb nehézségek árán megtaláltuk: egy picike kis kikötő volt, igen kevés parkolóhellyel. A hajónk még nem volt a kikötőben, éppen Trapaniból hozták át, várni kellett. Találtunk két átmeneti parkolóhelyet és a társaság egy része felkészült Palermo felfedezésére.
Közben összeismerkedtünk egy helyi, kikötői "ragazzival", akinek jeleztük, hogy 2 hétre kellene parkolóhely 2 autónak. Pár perc alatt sikerült a korábban lehetetlennek tűnő küldetés, segítőnk "jutalma" 20 euro volt. :)
Kezdődhetett Palermo felderítése, a csapat egy része eközben a kocsiknál maradt. Folyamatos, 1.5 órás gyaloglás után, a katedrális előtt találkoztunk hiányzó 2 útitársunkkal, Halinával és Jasuval. Egy rövid városnézés és piacozás után visszatértünk a hajókhoz, ahol az ottmaradtak jelezték, hogy a hajót 5 körül vehetjük majd át. A fennmaradó időt bevásárlással töltöttük, ahol igen furcsa élményünk volt: a helyi szupermarketben a biztonsági őr próbált segíteni, ám "kedvessége" egyre tolakodóbbá vált. Felajánlotta, hogy 10 euroért elviszi a vásárolt cuccokat a hajóhoz. Miután udvariasan visszautasítottuk, átváltott arra, hogy "szívből jövő kedvességből" viszi el a holmit. A végén fizetés után úgy kellett elhajtani a bevásárlókocsitól..

Nagyon lassan telt az idő, ráadásul a kikötőben elromlott a vízszivattyú, így a hajó fedélzetét nem tudta tiszta vízzel leöblíteni a charter cég. Végül elfogadtuk a hajót sósan, így elkezdődött a holmik behordása.

Végül sötét lett, mire behordtuk az összes holmit és belaktuk a hajót. Úgy döntöttünk, hogy biztonsági okokból nem indulunk el sötétben, inkább Palermoban töltjük az éjszakát.

Közel két napos utazás után mindenki a "saját kabinjában" hajthatta álomra fejét.

1. nap:

Az indulás előtt elkészítettünk fejenként 10 szendvicset az elkövetkező 48 órára. Ez megvolt egy óra alatt. A személyes dolgok összepakolása szintén egy órát vett igénybe. (Már akinek...)
Gazdagréten a két autó és az utasok fél 12-kor találkoztak. Az indulás éjfélre volt kitűzve és el is indultunk éjfél után 8 perccel. Elég sok lett a holmink, de minden befért. 4-4 ember az autókba. Mindkét autóban a hátsó ülés is telepakolva a két utas közt. (A padlizsánkrém otthon maradt az indulás sietségében, de István később mondta, hogy a hűtési problémák miatt ez szándékos volt.)
Az éjszakai utazásnak egy előnye biztosan van. Az, hogy nincs meleg. Az első megálló a magyar határtól 30-40 km-re volt. Később ezt újabb rövid követte. Szlovéniában 2 megálló, Olaszországban 3. Az út eseménymentesen telt. A GPS bizonyította rátermettségét a navigációban. Az autók közti folyamatos kommunikációt egy pár walky-talky oldotta meg sikeresen. Bármi fajta eltévedés nélkül érkeztünk a kikötőbe. Az Appenninek autóútja ismét elkápráztatott minket megannyi kanyarjával, viaduktjával és alagútjával. Az Opelben, a 10 óra utáni külső 35 fokot már a légkondi is csak kissé tudta enyhíteni. A kikötőbe érkezés időpontja 13 óra 15 perc. Ez egy 1250 km-es útra nem is rossz. Reméljük később nem kapunk csekkeket.

A kompkikötő Civitavecchiában nem volt vészes. Kicsit bánkódtunk hogy egy szemernyi árnyék nélkül kell kint állnunk a forró aszfalton a sorokban. Nem is volt olyan szönyű, miután ki-ki fagyiban, ki-ki a légkondícionált váróban lelt megnyugvást.
Kinyílt a két jégakkusör is :-) Közben beállt helyére a Zeus Palace (komp) is.
Délután fél négykor nyitott a bejelentkező ablak, ahol leadtuk az útleveleket ellenőrzésre, majd a két sofőr a komp közvetlen közelében főtt tovább az autókban, várva a kompfeltöltők uatsításait. Fél hat körül léptünk fel a kompra a mágneskapus ellenőrzés után. Bár nem érdekelte az őröket mi van nálunk, a sípoló kapura csak legyintettek. A sofőrök közben már megkeresték a szobát. Két kedves külső ablakos 4 ágyas szoba, saját fürdővel, szappannal, törülközővel. Délutáni alvás, majd a komp elindulása következik. Illetve csak következne, mert közel 1,5 órával csúszik az indulás. Én a hátsó teherkapuk fölött állva nézem a berohanó autók, kamionok sokaságát. Végül felhúzzák a rámpát, majd kihúzza a vontató az óriást, hét helyett fél kilenckor indul.

Az óriásról: 215m hosszú 25m széles, 6 szintes a fedélzete plusz az alsó raktér és a két emeletnyi terasz a tetején. Persze nem ez volt a leghatalmasabb hajó a kikötőben. Volt közel kétszer akkora is. De én még életemben nem utaztam ekkora hajón. Belső labirintusain, lépcsőin, és a külső erkélyein csak a harmadik körbejárás után igazodok ki. Megvolt a zuhany, a fogmosás. A többiek már szunnyadnak a légkondícionált kabinban. Nem ok nélküli a fáradtság, mert a mi sofőrünk végig egyedül vezetett, de a másik autóban is csak ketten váltottak. Most a legfelső szabadtéri szint alatt a bárban írom a beszámolót, este fél 11-kor. A tenger illata egészen más mint az előző 13 óra során az aszfalté. Kellemes szellő fúj és látni néhány csillagot is. 24 csomóval száguldunk. Wifi nincs, így a beszámoló csak később kerül publikálásra.
A várható érkezés reggel hét, Palermó.