5.nap:
Kikötés után hajnalban, amíg a hajó nagy része alszik, megtörténik a hajómosás is. Ez azért fontos, mert Palermóban nem volt víz a kikötőben, így sós maradt a hajó. Ez azt jelenti, a leragadt só minden este beszívja a levegő páráját, ezért sötétedés után minden vizes, amíg a nap reggel újra fel nem szárítja.
7-8 körül térünk magunkhoz, megreggelizünk, majd elindulunk felderíteni a várost. Giardini Naxos egy kis üdülőváros, Taormina mellett.
Napi menetrend: -1:Taorminában a görög színház megtekintése, séta a városban.
-2:Eljutni az Alcantara szurdokba, és vissza.
-3:Megszervezni a másnapi Etna túrát.
1: Megkeressük a az információs irodát, ahol tájékoztatást kapunk a buszokról. És a Sat irodáról, akik elvisznek majd az Etnára. A busz fél óra múlva visz minket Taorminába. Ott sok időt nem töltünk. Ketté válik a csapat, egyik egyenest a színházba megy, másik az irodában itézkedik.
Irodában 50%-kal lefoglalva egy 16 személyes kisbusz, ami másnap reggel fél 8-ra jön értünk a kikötőbe.
2: A busz az Alcantarához 14:15-kor indul a pályaudvarról, ahol korábban leszálltunk. Az út egy órát tart oda, és később ugyanannyit vissza. Érdekes a buszozás, mert közben benézünk néhány faluba menetrend szerint. Néhol olyan szűk az út, hogy a busz éppenhogy elfér. Természetesen minden kanyar előtt halk duda szóval jelzi a sofőr, hogy érkezik a busz. A kanyarokat, csak a szembejövők sávját elfoglalva tudja bevenni. Nemcsak szűk, de meredek is. El is romlik az autómataváltó, így néha megállunk a rendszert újraindítani. (Gyújtás levesz, ráad.) Megérkezünk, a busz a védett terület, bejárata előtt tesz le.
Alcantara szurdokról:
Néhány száz méter hosszú szűk bazalt kanyon, melyben a 10 fokos víz hömpölyög. Bazalt kifolyások egymáson mindenfele. Nagyon szépek.
Érdeklődünk a jegyek után, csoportos jegyet szeretnénk. Alapvetően két túra van. Egyik bevezet a kanyon szűk, olykor 1-2 méteres részébe, míg a másik felül vezet körbe a kanyonon, kis erkélyszerű lenézőhelyekkel.
Szomorúan vesszük tudomásul, hogy nem átogatható a kanyon belső része, vélhetően a magas vízállás miatt. Szerencsére az olcsóbb jegyet vesszük meg, mert úgyis lezárták azt a részt, ahova mi mennénk. Közen több embert átvernek (velünk is próbálkoznak) és megvetetik a drágább jegyet. Plusz pénzért adnak mellkasig érő csizmát, ami ide teljesen szükségtelen. A nedves köveken a csizma mégjobban csúszik. A kanyonban talán szükséges, mert folyamatosan a vízben állni azért hideg.
A kilátóhelyekről annyit, hogy alig látni valamit. Gy szerint: "A kordonok biztonságos távolban tartanak a látványtól."
Körüljárjuk a felső utat, és a kilátókat. Semmi különös egy-két helyen azért belátunk a szurdokba. Utána lemegyünk a vízpartra, ahol mindenki megmártózik a hideg vízben. Jól is esik, a forróságban. Utána ki-ki árnyékba vonul, ki a patak kiszélesedő része felé sétál. Kicsit úszkálok a kövek közt, sodratom magam a vízzel. Érdekes érzés, a víz nem nyom a köveknek. Bő két órát töltünk a patakparton, majd megyünk föl a buszhoz. Kicsit bizonytalanok vagyunk mikor is jön a busz, de végül megjön az egyik várt időpontban.
3: Taorminában sikerül megbeszélni az Etnatúrát, fejenként 75-ért viszenk fel.
Visszaérve a hajóra indul a főzőcskézés, majd utána mindenki nyugovóra tér.