Szicília körül

4.nap:

Előző estétől már sorra tűntek fel mellettünk a szigetek, majd reggek négytől, már Vulcanelló és Lipari is kibukkant. Az érkezés kb. reggel 6-kor volt. Horgonyt dobtunk a keleti öbölben, majd gyors reggeli után vízrebocsátottuk a dingit. Bekászálódtunk, majd két csoportban kimentünk a partra.
A fekete homokú strand szélén azonnal észrevettük a bugyogó tengert. Ettől a parttól kb. 20 méterre a parton  párja a "fortyogó" iszapfürdő. A szandált bakancsra, cipőre váltottuk, és megindultunk a kráter felé a csúcsra. A kicsi árusokkal teli utcákon túljutva megtaláltuk a 350 méteres vultkánra vezető utat. 2Eurós bódé állta utunkat, ahol befizetve a díjat tovább másztunk. Tény, hogy a vulkánon nem sok fa van, de az alsóbb régió bokrai még jól védtek a nap hevétől koradélelőtt. Közel egy óra alatt felértünk a fekete homokos, poros, köves úton. A látvány lenyűgöző volt, mindenki nézte a füstölgő fumarolákat és a beomlott krátert. Eltelt jó pár perc mire mindenkinek megjött a bátorsága a fumarolák megközelítéséhez. Éreztük a forró kénes füstöt, óvatosan kellett levegőt venni. Fotóztuk a szomszéd Liparit, a gázforráskat, a körülöttük lévő gipsz, és kén kristályokat, majd egyre felbátorodva, egymást a "füstben". A csapat végül ketté vált, egyik fele a csúcsig meg sem állt, másik fele lassan leindult. Beértük egymást a bodega melletti sörözőben ahonnan ismét ketté válva ki kenyérért, ki újabb sörért indult. kb 12-re értünk vissza hajóhoz. A nagy hőség elvette kedvünket, az iszapfürdőtől, de azért megnéztük maszkban is, a tenger alól feltörő bugyborékoló fumarolákat.
A vízben töltött időt kissé árnyalta az a néhány barna medúza ami jól meg is csípett többünket. Én jártam a legrosszabbul, mert engem a hajóra kimászás előtt talált állon, illetve nyakon a csípés. Elég kellemetlen volt, de valahogy túlélem.(Enyhe duzznat, illetve kipirosodás, később barnulás.)

Cél: Giardíni Naxos

Az indulást a köves talajon elakadt horgony hátráltatta, de a legénység a Kapitány irányatása alatt leküzdötte az akadályt fél óra erőlködés árán.

Újabb célunk a Messinai-szoros.
Jó szélben közelítettük a szorost, a közben elkészült a vacsora: Zsurek, és süti(köszi Pisti!)!

Naplementekor értünk a szorosba, ahol kissé segítő áramlat, és gyenge hajóforgalom fogadott. A bejárattól a kijáratig motorral mentünk, hogy világosban átérjünk. Ma éjjel is menni fogunk, így újabb éjjeli beosztás születik. Elhagyva a veszélyzónát vitorla meghajtásra állunk át. 10-15 csomós hátszélben 4-5 csomóval haladunk. Ketten maradunk ügyeletben, amikor váratlan dolog történik:

"Hej halászok halászok..."

Pontosan látjuk egy hajó bal oldalát kb. 2km-re, és fehéren villogó bóját tőle egészen távol. Amikor a piros fényű hajó és a villogó vonalától kb 200m-re vagyunk hirtelen újab villogó hagyja el a hajót. Még 4 perc a balesetig. Hirtelen megakadunk, megállunk, majd nem értjük mi van. Valami kitépi a kezemből a kormányt. Igen, az. Egy halászhálón akadtunk fel.

Láttuk, hogy a vízben alattunk a háló U alakban megfogta a tőkesúlyt. Mit volt mit tenni, meg kellett nézzűk, hogy is állunk. Kapitányunk azonnal bemászott a vízbe, nyugtázta, hogy a csiga, és a kormány nincs benne , csak a tőkesúly. Láttuik, hogy a halászhajó folyamatosan közeledik felénk. Vártuk, hogy majd ő szakszerűen kiszabadít. 20 perc után érkezett meg a segítség. Nem értettük hogyan, de kb. 1 perc alatt megértette a problémát, és hirtelen varázsütésre kiszabadultunk. Valószínűleg a háló felső feszítőkötelére, ha ráenged, akkor a háló lesüllyed, meglazul.

Megnyugodtunk mi is, hogy kiszabadultunk, és a halászok is, hogy hálójuk sértetlen. Utólag levontuk a tanulságokat. Ha piros fényű hajó körül (1tmf) látunk villogókat, akkor a villogó, és a hajó közt ne próbáljunk átmenni. A halászon a szabványos jel Juliette, piros körbevilágító az árbócán, és navigációs fények. A baj, csak az volt, hogy nem világítottak a navigációs fényei.

Megérkezés Naxosba reggel 4-kor. A szél eláll, iránya változó. Az éjjeli őrséget leváltva, Kapitányunk, lassan a széllel pirkadatra kormányozza be a hajót a kikötőbe.