Szicília körül

1. nap:

Az indulás előtt elkészítettünk fejenként 10 szendvicset az elkövetkező 48 órára. Ez megvolt egy óra alatt. A személyes dolgok összepakolása szintén egy órát vett igénybe. (Már akinek...)
Gazdagréten a két autó és az utasok fél 12-kor találkoztak. Az indulás éjfélre volt kitűzve és el is indultunk éjfél után 8 perccel. Elég sok lett a holmink, de minden befért. 4-4 ember az autókba. Mindkét autóban a hátsó ülés is telepakolva a két utas közt. (A padlizsánkrém otthon maradt az indulás sietségében, de István később mondta, hogy a hűtési problémák miatt ez szándékos volt.)
Az éjszakai utazásnak egy előnye biztosan van. Az, hogy nincs meleg. Az első megálló a magyar határtól 30-40 km-re volt. Később ezt újabb rövid követte. Szlovéniában 2 megálló, Olaszországban 3. Az út eseménymentesen telt. A GPS bizonyította rátermettségét a navigációban. Az autók közti folyamatos kommunikációt egy pár walky-talky oldotta meg sikeresen. Bármi fajta eltévedés nélkül érkeztünk a kikötőbe. Az Appenninek autóútja ismét elkápráztatott minket megannyi kanyarjával, viaduktjával és alagútjával. Az Opelben, a 10 óra utáni külső 35 fokot már a légkondi is csak kissé tudta enyhíteni. A kikötőbe érkezés időpontja 13 óra 15 perc. Ez egy 1250 km-es útra nem is rossz. Reméljük később nem kapunk csekkeket.

A kompkikötő Civitavecchiában nem volt vészes. Kicsit bánkódtunk hogy egy szemernyi árnyék nélkül kell kint állnunk a forró aszfalton a sorokban. Nem is volt olyan szönyű, miután ki-ki fagyiban, ki-ki a légkondícionált váróban lelt megnyugvást.
Kinyílt a két jégakkusör is :-) Közben beállt helyére a Zeus Palace (komp) is.
Délután fél négykor nyitott a bejelentkező ablak, ahol leadtuk az útleveleket ellenőrzésre, majd a két sofőr a komp közvetlen közelében főtt tovább az autókban, várva a kompfeltöltők uatsításait. Fél hat körül léptünk fel a kompra a mágneskapus ellenőrzés után. Bár nem érdekelte az őröket mi van nálunk, a sípoló kapura csak legyintettek. A sofőrök közben már megkeresték a szobát. Két kedves külső ablakos 4 ágyas szoba, saját fürdővel, szappannal, törülközővel. Délutáni alvás, majd a komp elindulása következik. Illetve csak következne, mert közel 1,5 órával csúszik az indulás. Én a hátsó teherkapuk fölött állva nézem a berohanó autók, kamionok sokaságát. Végül felhúzzák a rámpát, majd kihúzza a vontató az óriást, hét helyett fél kilenckor indul.

Az óriásról: 215m hosszú 25m széles, 6 szintes a fedélzete plusz az alsó raktér és a két emeletnyi terasz a tetején. Persze nem ez volt a leghatalmasabb hajó a kikötőben. Volt közel kétszer akkora is. De én még életemben nem utaztam ekkora hajón. Belső labirintusain, lépcsőin, és a külső erkélyein csak a harmadik körbejárás után igazodok ki. Megvolt a zuhany, a fogmosás. A többiek már szunnyadnak a légkondícionált kabinban. Nem ok nélküli a fáradtság, mert a mi sofőrünk végig egyedül vezetett, de a másik autóban is csak ketten váltottak. Most a legfelső szabadtéri szint alatt a bárban írom a beszámolót, este fél 11-kor. A tenger illata egészen más mint az előző 13 óra során az aszfalté. Kellemes szellő fúj és látni néhány csillagot is. 24 csomóval száguldunk. Wifi nincs, így a beszámoló csak később kerül publikálásra.
A várható érkezés reggel hét, Palermó.