Szicília körül

11. nap:

A folyamatos, jó szélnek köszönhetően reggel 8 körül elérjük Agrigento kikötővárosát, Porto Empedocle-t. Porto Empedocle nagy város, ennek ellenére nincs yacht kikötője. Már nagyon nem is lepődünk meg, Szicíliában valahogy nem divatosak a vitorlás kikötők. :)
Így a helyi kismotorosok és halászhajók mellé kötünk ki, egy móló végére. A mooring line-t régen nem használhatták, mivel kiemeléskor elképesztő szagot áraszt. Valami csatorna lehet a közelben, mert az egész kikötőben kellemetlen szag terjeng. A hajónk meglehetősen nagy a kis halászbárkákhoz képest, így a kötelek sem teljesen megfelelőek. Ezért folyamatos figyelem szükséges, célszerű valakinek mindig a hajón tartózkodni. A kikötőmester megengedi, hogy rövid időre megálljunk, vízvételezésre és városnézésre, de éjszakára nem maradhatunk. Egy gyors reggeli után a társaság nagyobb része összeszedi magát és elindul felderíteni, hogyan juthatunk el Agrigento mellé, a Templomok Völgyébe. Megtaláljuk a buszt, éppen indul. Úgy tűnik a sofőr találomra mondja az összeget, amennyiért elvisz minket. Számlát sem ad, valószínűleg zsebbe megy az útidíjunk. :)
Fél óra múlva már a Völgyben vagyunk. Ez egy hatalmas ásatási terület, tele görög romokkal és templom maradványokkal. (Belépőjegy 10 euro, diákkal 5 euro.) Némelyik egész szép állapotban maradt fent. Néhány órát csatangolunk Zeusz, Héra és más istenségek temploma között, majd a nagy meleg egy kávézóba űz minket. Ki fagylaltot, ki granitát (helyi jégkásaszerű jellegzetesség) fogyaszt. A hűsitők után új lendülettel vágunk neki a visszaútnak. Hazafele ismét zsebbe megy a jegyünk ára... :)

Mire visszaérünk a hajóhoz, a többiek elvégzik a bevásárlást. Van ásványvíz, whiskey, Moretti sör és Limoncello. Indulás! Az új cél az Egadi-szigetek, Trapani mellett. Állítólag nagyon szépek ezek a szigetek, vannak jó búvárhelyek is. Ezért inkább itt fogunk megállni és nem megyünk Trapaniba.

Közepes széllel haladunk, néha motorozunk. Este felé kinézünk egy csendes öblöt, itt megállunk éjszakára. Gyönyörű, homokos strand, fehér sziklákkal. A hely neve Capo Bianco. Utólag derül ki, hogy ez Szicília egyik legszebb strandja. Kisebb úszkálás és búvárkodás után (nincs nagy élővilág, csak 1-2 medúza és világító planktonok) esti party kezdődik.  Mindenki énekel, hol lengyelül, hol magyarul, hol angolul... Jó a hangulat, fogynak a Morettik...

Mután mindenki elénekelte a repertoárját, szépen lassan nyugovóra térünk. Csak a hajó nem nyugszik, kellemesen ringatózik a csodaszép öbölben a lágy hullámokon.

10.nap:

Reggel korán kelünk. Mindenki mehet még egy fürdésre. Nincs ezzel semmi baj, de a víz nagyon hideg. Gy készít 80 víz alatti képet halról, féregről, víz alatti élővilágról.

8-9 közt indulunk, készülünk átkelni Szicíliába. Gozo szigetére idő hiányáben nem volt alkalom. Talán nem is baj, így kétszer hódoltunk a búvárkodás örömeinek. Gozot nyugat felől kerüljük, így útbaesik az Azúr-ablak is. A parttal párhuzamosan haladunk, 30-50 méteres függőleges sziklafalak mellett. Kietlenek, kopárak, magasak, a nagy melegben nem túl hívogatóak. Lassan elérjük az Azúr-ablakot. Ez igazából egy nagy kapu a szárazföld felől, ahonnan megfelelő fényviszonyok mellett a tenger ragyogó azúr színű. Mi nem a szárazföld, hanem a tenger felől közelítünk, uszonnyal és pipával. Amíg a busszal érkező turisták csak a partról szemlélődnek, mi átúszunk a kapun. Gazdag élővilág, sok-sok hal található itt.

Haladunk tovább,  hosszú még az út Szicília felé. Jól jönne némi szél, ami megfelelő irányú és nagyságú. Bár kezdetben még fél órát motorozunk, lassan megérkezik a várva várt fuvallat. Teljes vitorlázatot húzunk és jó 5 csomós sebességgel haladunk. Szerencsére a szél a nap további részében illetve éjszaka sem enyhül, így kitartóan haladunk úticélunk, Agrigento felé.

9.nap:

Reggel reggeli. Megvettük a kenyeret a következő 6 napra. "Mert a kenyér nem kér enni."
Utána szétvált a társaság. Kinek mi tetszett.

A két fő irány:
      Nagymesterek palotája:.... (Majd a-tól)

    Málta háborúban múzeum. A múzeum egy második világháborús óvóhely bejárását tesz lehetővé. Bemutatja milyen volt az élet 3 átbombázott év alatt. Nem a megszokott, az biztos. A látogatás előtt, egy 20 perces korabeli (propaganda) film mutatja be a körülményeket, okokat. A sziget stratégiai fontosságú, nem véletlen, a megannyi harc.

13:30 körül indultunk el a kikötőből a 12 mérföldre lévő Kék lagúna felé. Kezdetben széllel, később a tökéletes szembeszél miatt motorral megyünk. Még jócskán világosban dobunk horgonyt. Úszás, búvárkodás, vacsora, mosdás. A fenék homokos. Nincsen túl sok állat, de azért nem panaszkodhatunk.  Az öböl zsúfolt, de szép. A hajók szivárognak el, így éjfélre teljesen elcsendesedik a környék. Az éjjeli ügyelet, feladata felügyelni, nehogy megcsússzon a horgony, illetve, hogy ne ütközzön nekünk más sem.

8.nap:

Egész végig jól fújt a szelünk, így már éjjel nem kellett motorozzunk. Sajnos korábban nem jöttek be a várt szelek, így sokat kellett eddig motorozzunk, hogy tartani tudjuk a menetrendet. Jól esik végre mindenkinek, hogy motor nélkül mentünk szinte végig Siracusától Valettáig. Reggeli, fürdés, vitorlázás, majd beindítjuk a motort, és délután fél kettőkor kötünk ki. Kb. 70 mérföldet mentünk egyhuzamban. A Valettai kikötőben a helyet, már hónapokkal korábban lefoglaltuk, így helyünk biztosított volt. Ez volt a legmodernebb kikötő az egész út során. Szép zuhanyzók voltak, és RFID azonosítót kapott a hajó. Ezzel léptünk be a vizesblokkba, ezzel tudták hajóhoz kötni ki mennyi vizet vesz fel. Kaptunk Wifi hozzáférést és jelszót is.

Fél kettőkor már az 1-es buszon ültünk. Dübörögtünk a jobbkormányos világban a városközpontba. A főpályaudvar Valetta központjában van, az óváros kellős közepén. Séta Valetta óvárosában. Nem volt különösebben szép, de érdekes volt, hogy mennyi angol van az utcákon. A fejünk felett mindent girlandok borítottak. Ráadásul zöldek. Nem illet oda. Megnéztük milyen múzeumokba lenne lehetőség bemenni, végül a nyitvatartási idő szorítása miatt, csak egy templomba mentünk be, de az meseszép volt. A Szent János Társkatedrális kívülről egy erőd, belülről tele aranyal, és faragással. Nem véletlen, egy hadmérnök tervezte és a belsejét, később alakították ki. A Nagymesterek palotája már zárva volt. Így az másnapra maradt.
Sétáltunk még egy jó két órát a városban. Mindenki ment egy kicsit a maga útján, ki étterembe, ki sétálni, ki vissza a hajóra. Láttunk parkot, a régi városfalat, a rengeteg tengerparti erődöt. Máltát szinte minden nagyobb birodalom megpróbálta elfoglalni, a törököktől Mussoliniig.
Fogysztottuk helyi söröket, halas süteményt. Ketten egy helyi kifőzdében ettünk, igen nagyot, és finomat. Maradt belőle Reggelire is.

Mindenki fáradtan tért aludni az esti zuhany után, illetve tért volna. De mivel egyszer csak elment a víz a kikötőben, így pl. én samponos fejjel álltam a zuhany alatt. Reggelre szerencsére minden rendbe jött.