Szicília körül

11. nap:

A folyamatos, jó szélnek köszönhetően reggel 8 körül elérjük Agrigento kikötővárosát, Porto Empedocle-t. Porto Empedocle nagy város, ennek ellenére nincs yacht kikötője. Már nagyon nem is lepődünk meg, Szicíliában valahogy nem divatosak a vitorlás kikötők. :)
Így a helyi kismotorosok és halászhajók mellé kötünk ki, egy móló végére. A mooring line-t régen nem használhatták, mivel kiemeléskor elképesztő szagot áraszt. Valami csatorna lehet a közelben, mert az egész kikötőben kellemetlen szag terjeng. A hajónk meglehetősen nagy a kis halászbárkákhoz képest, így a kötelek sem teljesen megfelelőek. Ezért folyamatos figyelem szükséges, célszerű valakinek mindig a hajón tartózkodni. A kikötőmester megengedi, hogy rövid időre megálljunk, vízvételezésre és városnézésre, de éjszakára nem maradhatunk. Egy gyors reggeli után a társaság nagyobb része összeszedi magát és elindul felderíteni, hogyan juthatunk el Agrigento mellé, a Templomok Völgyébe. Megtaláljuk a buszt, éppen indul. Úgy tűnik a sofőr találomra mondja az összeget, amennyiért elvisz minket. Számlát sem ad, valószínűleg zsebbe megy az útidíjunk. :)
Fél óra múlva már a Völgyben vagyunk. Ez egy hatalmas ásatási terület, tele görög romokkal és templom maradványokkal. (Belépőjegy 10 euro, diákkal 5 euro.) Némelyik egész szép állapotban maradt fent. Néhány órát csatangolunk Zeusz, Héra és más istenségek temploma között, majd a nagy meleg egy kávézóba űz minket. Ki fagylaltot, ki granitát (helyi jégkásaszerű jellegzetesség) fogyaszt. A hűsitők után új lendülettel vágunk neki a visszaútnak. Hazafele ismét zsebbe megy a jegyünk ára... :)

Mire visszaérünk a hajóhoz, a többiek elvégzik a bevásárlást. Van ásványvíz, whiskey, Moretti sör és Limoncello. Indulás! Az új cél az Egadi-szigetek, Trapani mellett. Állítólag nagyon szépek ezek a szigetek, vannak jó búvárhelyek is. Ezért inkább itt fogunk megállni és nem megyünk Trapaniba.

Közepes széllel haladunk, néha motorozunk. Este felé kinézünk egy csendes öblöt, itt megállunk éjszakára. Gyönyörű, homokos strand, fehér sziklákkal. A hely neve Capo Bianco. Utólag derül ki, hogy ez Szicília egyik legszebb strandja. Kisebb úszkálás és búvárkodás után (nincs nagy élővilág, csak 1-2 medúza és világító planktonok) esti party kezdődik.  Mindenki énekel, hol lengyelül, hol magyarul, hol angolul... Jó a hangulat, fogynak a Morettik...

Mután mindenki elénekelte a repertoárját, szépen lassan nyugovóra térünk. Csak a hajó nem nyugszik, kellemesen ringatózik a csodaszép öbölben a lágy hullámokon.

10.nap:

Reggel korán kelünk. Mindenki mehet még egy fürdésre. Nincs ezzel semmi baj, de a víz nagyon hideg. Gy készít 80 víz alatti képet halról, féregről, víz alatti élővilágról.

8-9 közt indulunk, készülünk átkelni Szicíliába. Gozo szigetére idő hiányáben nem volt alkalom. Talán nem is baj, így kétszer hódoltunk a búvárkodás örömeinek. Gozot nyugat felől kerüljük, így útbaesik az Azúr-ablak is. A parttal párhuzamosan haladunk, 30-50 méteres függőleges sziklafalak mellett. Kietlenek, kopárak, magasak, a nagy melegben nem túl hívogatóak. Lassan elérjük az Azúr-ablakot. Ez igazából egy nagy kapu a szárazföld felől, ahonnan megfelelő fényviszonyok mellett a tenger ragyogó azúr színű. Mi nem a szárazföld, hanem a tenger felől közelítünk, uszonnyal és pipával. Amíg a busszal érkező turisták csak a partról szemlélődnek, mi átúszunk a kapun. Gazdag élővilág, sok-sok hal található itt.

Haladunk tovább,  hosszú még az út Szicília felé. Jól jönne némi szél, ami megfelelő irányú és nagyságú. Bár kezdetben még fél órát motorozunk, lassan megérkezik a várva várt fuvallat. Teljes vitorlázatot húzunk és jó 5 csomós sebességgel haladunk. Szerencsére a szél a nap további részében illetve éjszaka sem enyhül, így kitartóan haladunk úticélunk, Agrigento felé.

9.nap:

Reggel reggeli. Megvettük a kenyeret a következő 6 napra. "Mert a kenyér nem kér enni."
Utána szétvált a társaság. Kinek mi tetszett.

A két fő irány:
      Nagymesterek palotája:.... (Majd a-tól)

    Málta háborúban múzeum. A múzeum egy második világháborús óvóhely bejárását tesz lehetővé. Bemutatja milyen volt az élet 3 átbombázott év alatt. Nem a megszokott, az biztos. A látogatás előtt, egy 20 perces korabeli (propaganda) film mutatja be a körülményeket, okokat. A sziget stratégiai fontosságú, nem véletlen, a megannyi harc.

13:30 körül indultunk el a kikötőből a 12 mérföldre lévő Kék lagúna felé. Kezdetben széllel, később a tökéletes szembeszél miatt motorral megyünk. Még jócskán világosban dobunk horgonyt. Úszás, búvárkodás, vacsora, mosdás. A fenék homokos. Nincsen túl sok állat, de azért nem panaszkodhatunk.  Az öböl zsúfolt, de szép. A hajók szivárognak el, így éjfélre teljesen elcsendesedik a környék. Az éjjeli ügyelet, feladata felügyelni, nehogy megcsússzon a horgony, illetve, hogy ne ütközzön nekünk más sem.

8.nap:

Egész végig jól fújt a szelünk, így már éjjel nem kellett motorozzunk. Sajnos korábban nem jöttek be a várt szelek, így sokat kellett eddig motorozzunk, hogy tartani tudjuk a menetrendet. Jól esik végre mindenkinek, hogy motor nélkül mentünk szinte végig Siracusától Valettáig. Reggeli, fürdés, vitorlázás, majd beindítjuk a motort, és délután fél kettőkor kötünk ki. Kb. 70 mérföldet mentünk egyhuzamban. A Valettai kikötőben a helyet, már hónapokkal korábban lefoglaltuk, így helyünk biztosított volt. Ez volt a legmodernebb kikötő az egész út során. Szép zuhanyzók voltak, és RFID azonosítót kapott a hajó. Ezzel léptünk be a vizesblokkba, ezzel tudták hajóhoz kötni ki mennyi vizet vesz fel. Kaptunk Wifi hozzáférést és jelszót is.

Fél kettőkor már az 1-es buszon ültünk. Dübörögtünk a jobbkormányos világban a városközpontba. A főpályaudvar Valetta központjában van, az óváros kellős közepén. Séta Valetta óvárosában. Nem volt különösebben szép, de érdekes volt, hogy mennyi angol van az utcákon. A fejünk felett mindent girlandok borítottak. Ráadásul zöldek. Nem illet oda. Megnéztük milyen múzeumokba lenne lehetőség bemenni, végül a nyitvatartási idő szorítása miatt, csak egy templomba mentünk be, de az meseszép volt. A Szent János Társkatedrális kívülről egy erőd, belülről tele aranyal, és faragással. Nem véletlen, egy hadmérnök tervezte és a belsejét, később alakították ki. A Nagymesterek palotája már zárva volt. Így az másnapra maradt.
Sétáltunk még egy jó két órát a városban. Mindenki ment egy kicsit a maga útján, ki étterembe, ki sétálni, ki vissza a hajóra. Láttunk parkot, a régi városfalat, a rengeteg tengerparti erődöt. Máltát szinte minden nagyobb birodalom megpróbálta elfoglalni, a törököktől Mussoliniig.
Fogysztottuk helyi söröket, halas süteményt. Ketten egy helyi kifőzdében ettünk, igen nagyot, és finomat. Maradt belőle Reggelire is.

Mindenki fáradtan tért aludni az esti zuhany után, illetve tért volna. De mivel egyszer csak elment a víz a kikötőben, így pl. én samponos fejjel álltam a zuhany alatt. Reggelre szerencsére minden rendbe jött.

7.nap:

Hajnalban kötünk ki Siracusában. Majd kicsit még pihenünk, reggelizünk. Partraszállva nincs más dolgunk mint felderíteni a várost, kenyeret, hagymát venni. Kis kavargás után a kikötőből fél óra alatt érünk a belvárosba. Alapvetően két látnivaló van:    - Saint Giovanni katakombák és templom
    - Az óköri görög és római színház, illetve aréna. Ezek egymás mellett vannak.

Saint Giovanni katakombáit, az első keresztények vájták a puha mészkőbe. Több km hosszú folyosók, tele üres sírokkal, üregekkel. 10-15 évente ki kellett ásni a halottakat, mert már nem fértek. A folyosókat csillag szerű pontok kötik össze. Ezeket még a görögök vjták ciszternának. Ezeket kötik össze a későbbi folyosók. A régészek a modernkori feltárás során megtalálták a világon elsőnek vélt apácák csontjait is. Ezért is érdekes a hely. Angol vezetés visz körbe minden csoportot, elég jól érthető, és sok érdekesebb falfestényt, sírtípust megmutatnak.

20 perc sétára van a katakombáktól a középkori kőfejtő, ahonnan a "várost bányászták ki". Nem véletlenül itt épült fel a görögszínház. Tipikusan hegyoldalba vájt félköralakú, kőépítmény. elég sok megmaradt belőle, de nem túl nagy.
A római aréna még nincs restaurálva, csak a széléről egy kis erkélyről lehet belenézni. Nem túl nagy, kb akkora mint az Aquincumi. Csak ebből több maradt meg. Körben a nézőtér, alatta, a porond körül folyosó. ENm kör, hanem ellipszis alakú, így középen jól látszik egy kisebb emelvény.
A volt kőfejtőben árnyas fák alatt sétáltunk be a Dionüszosz fülének nevezett vájatba. kb 30m magas, 10m széles hallójárat alakú vágat.
A hajóhoz visszaúton még útbaejtettünk egy pékséget, és vettünk hagymát.

Délután 2-re mentünk vissza a hajóra. Kb 3-kor indultunk. Nem sokkal indulás után újra delfinek játszottak a hajó orránál. Ugráltak, együtt úsztak a hajóval. Éjszaka ismét mentünk. Nyugott volt a tenger, és háromnegyed-hátszélben mentünk. Még az est leszállta előtt kellett kerülgetni néhány halászhálót. Utána a nyílt vizen már nem volt ilyen veszély.

Másnap déután kéne megérkezzünk Valettába. 80 mérföld.    

6.nap:

Reggel 6-fél7 felé kel mindenki. mert fél8-ra jön értünk a busz, kikötőbe. Előtte reggelizünk, ki-ki szendvicst csinál. 16 személyes kisbusz pontosan érkezik. Mi beszállunk, majd pontosan egy óra hajtűkanyargás, és autópálya után megérkezünk az aszfalt út végéhez. Innét felvonóval megyünk tovább, pontosan 20 percet. Gyönyörű a kilátás. A növényzet egyre fogy, mindent elborít a kiömlött szilárd láva, tufa bazalt, és por minden mennyiségban. A felvonó teljesen zárt, és külsején síléctartó. Nem véletlen, melletünk sífelvonók, télen itt sielni is lehet. A felvonó felső végállomásától már buszokkal visznek tovább. Persze lehet gyalog is menni, de minket sürgetett az idő. 30 fős terepjáró buszok ezek, 40 centis hasmagassággal, és 30fokos hátsó terepszöggel. 15 percig megyünk, közben kristálytisztán látjuk a füstölgő óriást. Egy felhő sincs az égen. A buszról kb 4-500-rel a csúcs alatt kell leszállni. Innen vezető kíséretével, kb 80 ember együtt sétál át az utolsó kitörés krátereihez. Nem nagyok, de 2002-ben októbertől januárig okádta a port, kőbombákat. Most forró vízgőz tör fel, enyhe kénes szaggal.

A csúcsra vezetővel(20Euró/fő) vagy egyénileg is fel lehet menni. kb. 4 óra innen, gyalog. Mi nem mentünk fel, de jól is jártunk, mert teljesen beborította a felső 300 métert egy felhő. Sok időnk nem volt, de sétáltunk egy órát odafenn, majd újra terepjáróra, felvonóra, buszra szálltunk, és indultunk vissza a kikötőbe.

A visszaúton mindenki elbóbiskol kicsit, fáradtak vagyunk. Nem is a túrától inkább az elmúlt napok feszíette tempójától. Megkérjük sofőrünket, álljon meg egy bolt előtt, így kényelmesen tudunk kenyeret, vizet sört, zöldséget, dinnyét venni. délután 4-kor indulunk el a kikötőből. A cél Siracusa. Az érkezést reggelre várjuk. gyenge széllel haladunk, de azért a 2-3 csomós sebességünk általában megvan. Vacsora főzés, evés. Éjjel újra csillagnézés. Az éjszaka eseménytelenül telik. A terv másnap reggelre megérkezni.

5.nap:

Kikötés után hajnalban, amíg a hajó nagy része alszik, megtörténik a hajómosás is. Ez azért fontos, mert Palermóban nem volt víz a kikötőben, így sós maradt a hajó. Ez azt jelenti, a leragadt só minden este beszívja a levegő páráját, ezért sötétedés után minden vizes, amíg a nap reggel újra fel nem szárítja.

7-8 körül térünk magunkhoz, megreggelizünk, majd elindulunk felderíteni a várost. Giardini Naxos egy kis üdülőváros, Taormina mellett.
Napi menetrend: -1:Taorminában a görög színház megtekintése, séta a városban.
        -2:Eljutni az Alcantara szurdokba, és vissza.
        -3:Megszervezni a másnapi Etna túrát.


1: Megkeressük a az információs irodát, ahol tájékoztatást kapunk a buszokról. És a Sat irodáról, akik elvisznek majd az Etnára. A busz fél óra múlva visz minket Taorminába. Ott sok időt nem töltünk. Ketté válik a csapat, egyik egyenest a színházba megy, másik az irodában itézkedik.
 Irodában 50%-kal lefoglalva egy 16 személyes kisbusz, ami másnap reggel fél 8-ra jön értünk a kikötőbe.

2: A busz az Alcantarához 14:15-kor indul a pályaudvarról, ahol korábban leszálltunk. Az út egy órát tart oda, és később ugyanannyit vissza. Érdekes a buszozás, mert közben benézünk néhány faluba menetrend szerint. Néhol olyan szűk az út, hogy a busz éppenhogy elfér. Természetesen minden kanyar előtt halk duda szóval jelzi a sofőr, hogy érkezik a busz. A kanyarokat, csak a szembejövők sávját elfoglalva tudja bevenni. Nemcsak szűk, de meredek is. El is romlik az autómataváltó, így néha megállunk a rendszert újraindítani. (Gyújtás levesz, ráad.) Megérkezünk, a busz a védett terület, bejárata előtt tesz le.

Alcantara szurdokról:
Néhány száz méter hosszú szűk bazalt kanyon, melyben a 10 fokos víz hömpölyög. Bazalt kifolyások egymáson mindenfele. Nagyon szépek. 
Érdeklődünk a jegyek után, csoportos jegyet szeretnénk. Alapvetően két túra van. Egyik bevezet a kanyon szűk, olykor 1-2 méteres részébe, míg a másik felül vezet körbe a kanyonon, kis erkélyszerű lenézőhelyekkel.
Szomorúan vesszük tudomásul, hogy nem átogatható a kanyon belső része, vélhetően a magas vízállás miatt. Szerencsére az olcsóbb jegyet vesszük meg, mert úgyis lezárták azt a részt, ahova mi mennénk. Közen több embert átvernek (velünk is próbálkoznak) és megvetetik a drágább jegyet. Plusz pénzért adnak mellkasig érő csizmát, ami ide teljesen szükségtelen. A nedves köveken a csizma mégjobban csúszik. A kanyonban talán szükséges, mert folyamatosan a vízben állni azért hideg.
A kilátóhelyekről annyit, hogy alig látni valamit. Gy szerint: "A kordonok biztonságos távolban tartanak a látványtól."

Körüljárjuk a felső utat, és a kilátókat. Semmi különös egy-két helyen azért belátunk a szurdokba. Utána lemegyünk a vízpartra, ahol mindenki megmártózik a hideg vízben. Jól is esik, a forróságban. Utána ki-ki árnyékba vonul, ki a patak kiszélesedő része felé sétál. Kicsit úszkálok a kövek közt, sodratom magam a vízzel. Érdekes érzés, a víz nem nyom a köveknek. Bő két órát töltünk a patakparton, majd megyünk föl a buszhoz. Kicsit bizonytalanok vagyunk mikor is jön a busz, de végül megjön az egyik várt időpontban.

3: Taorminában sikerül megbeszélni az Etnatúrát, fejenként 75-ért viszenk fel.

Visszaérve a hajóra indul a főzőcskézés, majd utána mindenki nyugovóra tér.